A kis rénszarvas
A Mikulás szánját húzni nagy megtiszteltetés egy rénszarvas számára. A Holhooja manói minden évben rendezvénysorozatot tartanak, hogy kiválasszák azt a szerencsés rénszarvast, aki a Mikulás csapatába kerül. Az állatoknak gyorsnak kell lenniük, és nem szabad félniük a kemény munkától. Néhányan olyan tehetségesek, hogy végül több egymást követő évben is kiválasztják őket.
Ez történt Lausttal, egy fiatal rénszarvassal is, akit már harmadszor választottak ki a Mikulás karácsony esti csapatának tagjává. Bár Laust kisebb volt, mint sok más rénszarvas, különleges tehetséggel rendelkezett: érzékeny orra képes volt érzékelni az időjárás változásait és megjósolni a viharokat. Ez a képessége lehetővé tette a Mikulásnak, hogy úgy igazítsa ki a világ körüli repülésének menetét, hogy soha ne maradjon le az ajándékkihordásról. Laust büszke volt eredeti tehetségére, és nagyon komolyan vette a feladatát!
December 24-én reggel Laustot kellemetlen meglepetés érte: csúnya náthával ébredt. Áááá! Áááá! Nem tudta abbahagyni a tüsszögést, és a szemei folyton könnyeztek. Szegény kis Laust nagy bajban volt. Hogyan is tudta volna megjósolni az időjárást ilyen dugult orral?
Mivel nem akarta elveszíteni a helyét a Mikulás száncsapatában, Laust felkereste Máltát, a rénszarvast, aki a pajtában lakott, és tanácsot kért tőle. Málta a "balerina" becenevet kapta, mert a cipője olyan finom volt, hogy mindig úgy tűnt, mintha pontyokat csinálna. Lehet, hogy törékenynek tűnt, de erős és egészséges volt.
"Szegény Laust - mondta a kis rénszarvasnak megfázva. "Én sosem vagyok beteg, úgyhogy nem igazán tudom, mit tanácsolhatnék neked. Talán kitalálhatnál valamit, hogy minél többet izzadj, hogy kiöblítsd a vírust a szervezetedből?".
Laust decided to try Malta’s suggestion. He covered his back with three thick blankets and got as close as he could to the fireplace where an intense fire was burning. Soon the little reindeer began to get very hot and big drops of sweat got his fur wet. Achoo! Achoo! Laust was not feeling any better and he began to sneeze again. Málta javaslata nem vált be.
Laust aggódva úgy döntött, hogy beszél barátjával, Kainóval, egy fiatal rénszarvassal, akit szintén kiválasztottak a Mikulás szánjának húzására.
"Nagyon csalódott vagyok, hogy megfáztál - mondta Kaino. "Már nagyon vártam, hogy körberepüljük veled a világot."
"Segítened kell megoldást találni" - mondta Laust - "Nagyon szeretnék segíteni a Mikulásnak, hogy ma este kiszállítsa az ajándékokat".
"Mi lenne, ha megpróbálnád sós vízzel leöblíteni az orrodat?" - javasolta Kaino. "Talán az felszabadítaná az orrjárataidat."
Laust kipróbálta, amit a barátja javasolt. Vizet és sót melegített egy hosszú kiöntővel ellátott teáskannában. A kiöntőt az egyik orrlyukába dugta, beleöntött egy kis vizet, majd a másik orrlyukába dugta, és még többet öntött bele. Áááááá! Szegény kis Laust még hangosabban kezdett tüsszögni. Kaino javaslata nem vált be.
Kétségbeesetten Laust elment a híres Poróhoz. Ő egy nagyon bölcs öreg manó volt a Holhooja klánból, a rénszarvasok jólétéért felelős manók közül. Poro már sok éve visszavonult, és a napjait a függőágyában ülve, gondolkodva töltötte.
"Kedves Poro mester, nagyon sajnálom, hogy zavarlak, de komoly problémám van".
"Milyen problémád lehet, ami ennyire aggaszt, fiatal rénszarvas?" - kérdezte Poro.
"Három egymást követő évben beválasztottak a száncsapatba, mert az érzékeny orromnak köszönhetően meg tudom jósolni a hőmérsékletváltozásokat. De elkaptam egy csúnya megfázást, és most nem érzek semmit!".
"De az ajándékszállításra ma este kerül sor" - mondta Poro, a manó.
"Tudom" - válaszolta Laust - "Ezért kell azonnal meggyógyulnom".
"Vannak dolgok, amiket nem lehet siettetni" - mondta Poro. "A pihenés és az idő a megfelelő gyógymód a megfázásra."
"Nincs valami csodaszer?" - kérdezte Laust könnyes szemmel.
Kétségbeesése megérintette az öreg elf szívét. Poro kilépett a függőágyából, és az állat fejére tette a kezét.
"Nem vagy lázas, ez már valami! Azt hiszem, talán van egy megoldásom számodra... Kérj meg egy holhoojai manót, hogy készítsen neked egy háromszoros adag varázscitromot. Ha sikerül mindent megenned és sok vizet innod, talán hamarabb jobban leszel.".
Reménnyel teli szívvel Laust felkereste az egyik holhoojai manót, aki a rénszarvasok ételeit készítette. Sikerült meggyőznie a manót, hogy adjon neki egy háromszoros adag varázscitromot, azt a különleges főzetet, amely lehetővé teszi a rénszarvasok számára a repülést.Ezután megitta négy vödör víz tartalmát. Laust először kissé szédült, de a varázslat hamar elkezdte kifejteni hatását. Laust végre képes volt az orrán keresztül lélegezni! Nagyon megörült!
A kis rénszarvas éppen időben érkezett a pajtába, ahol a Mikulás éppen a szánját készítette elő éjszakára.
"Végre itt vagy!" - mondta a Télapó - "Már kezdtem aggódni."
"Áááá! Acsú! Acsú!"
Jaj, ne! Laust talán tele volt energiával, de a nagy mennyiségű varázsgyíknak, amit megevett, volt egy mellékhatása: nem tudta abbahagyni a tüsszögést!
"Minden rendben van, Laust?" - kérdezte aggódva a Mikulás.
"Áááá, jól vagyok, Mikulás, csak tüsszögök egy kicsit, ááááá!"
"Elég jó formában vagy ahhoz, hogy ma este velem gyere?" - kérdezte a Mikulás.
"Abszolút!" Laust lelkesen válaszolt. "Lehet, hogy tüsszögök, de az orrom még működik. áhhh!"
"Akkor gyere velünk" - mondta a Mikulás - "Ideje indulni a nagy ajándékszállításra!"
Tüsszögése ellenére Laustnak sikerült megjósolnia az időjárás változásait, és a Mikulás időben ki tudta szállítani az ajándékokat minden gyermeknek, aki rajta volt a jó listáján. Az érzékeny orrú kis rénszarvas a mai napig a Mikulás éves csapatának tagja. Egyesek, akik karácsony este szeretik megfigyelni az eget, azt mondják, hogy ha nagyon figyelünk, néha távoli tüsszentést hallhatunk a nagy csillagos égből.