Senöki és a csillagporos baglyok (1/2)

A Mikulásfalva az Északi-sarkon a világ egyik legvarázslatosabb helye, de tudod, hogyan készül ez a varázslat?

Ahhoz, hogy varázsolni tudjanak, a Mikulásnak, a Mikulás asszonynak és a manóknak egyetlen dologra van szükségük: varázsporra. A manók titkos hozzávalója a varázspor előállításához a csillagpor, amely az égből hull le, amikor éjszaka megjelennek az északi fények.

Az Északi-sark nagyon különleges hely, mivel ez az egyik olyan hely, ahol elég csillagpor hullhat az égből ahhoz, hogy összegyűjtsék, ha tudják, hogyan. Egyedül azonban a manók közel sem képesek annyi csillagport összegyűjteni, amennyi a falu összes szükségletéhez szükséges, és itt jönnek a képbe a csillagporos baglyok.

A Csillagpor Baglyok a hóbaglyok egy csoportja, akik a Holhooja-val szorosan együttműködve képzik ki magukat, hogy olyan éjszakákon utazzanak, amikor a fények táncolnak az égen. Mivel nagyon jól látnak a sötétben, sokkal könnyebben tudnak utazni, mint a manók, és felrepülnek az éjszakai égboltra a Kézművesek speciális edényeivel, hogy csillagport gyűjtsenek, amit visszavisznek a manóknak.

A baglyok és a Hoolhoja együtt dolgoznak, és rendszeresen utaznak ki a hegyek közelébe, hogy éjszaka csillagport gyűjtsenek, és visszavigyék a Mesterségek mestereinek, akik varázsporrá alakítják azt. A faluban mindenkinek van elég varázspor emiatt.

A Hoolhojával együtt dolgozó baglyoknak erősnek, gyorsnak és mozgékonynak kell lenniük, ezért időt töltenek a manókkal való edzéssel, és minden bagolynak van egy speciális, csak nekik készített hámja, amivel a csillagporos korsójukat hordozhatják. Nagy megtiszteltetés egy bagoly számára, ha csatlakozhat a Csillagpor Baglyokhoz.

Senöki, a hóbagoly volt a legfiatalabb a családjában, nagy, kerek, sárga szemei tele voltak kíváncsisággal, és bolyhos, szürke tollazata volt, ami minden hóbagolybébinek van. Éppen elég idős volt ahhoz, hogy a bébitollait szép fehér tollakra cseréljék, amelyek segítségével messzire és gyorsan tudott repülni.

Nagyon csodálta az egész családját. Az anyja, az apja, sőt még a testvérei is mind Csillagpor baglyok voltak. Mindegyikük felváltva utazott a Hoolhojával, hogy csillagport gyűjtsön, és mindegyikük nagyon büszke volt a munkájára.

Mióta elkezdett kinőni a bébitollaiból, és megtanult repülni, Szenöki pont olyan akart lenni, mint ők. A húgával gyakorolta a repülést, és úgy edzett, hogy közben a bátyja csillagporos edényét cipelte, még ha az nagyon nehéz is volt a kis bagoly számára. Valahányszor az északi fények megjelentek az égen, leült a fészek szélére, és megbabonázva figyelte őket.

Valahányszor valamelyik családtagja hazatért a munkából, megkérte őket, hogy meséljenek el neki mindent, ami aznap este történt, és végig figyelmesen hallgatta. Felfújta a tollait, izgatottan tekergett, és azt mondta a családjának, hogy olyanok leszünk, mint ők, és hogy büszkék lesznek rá. Azokon a napokon lefeküdt aludni, és arról álmodott, hogy nagy és erős lesz, hogy nagyon magasan felrepül az égbe, és szakértőként csillagport szed fel az északi fényről. Arról álmodott, hogy ő lesz a csillagporos baglyok legjobbja.

De volt egy nagy probléma, ami aggasztotta a kis baglyot, szegény Szenöki félt a sötétben!

Még több történetet tartogatunk nektek! Olvass Szenökiről és a karácsonyi baglyokról