A karácsonyi manó
Meglátogatta már az otthonodat egy karácsonyi manó? Ha igen, akkor ez az érdekes kaland, amit egy Eddy nevű kisfiú élt át, nem fog megdöbbenteni téged!
Egy Eddy nevű kedves, udvarias kisfiú csendes életet élt egy szép kék házban az édesanyjával és a kishúgával. Hatodik születésnapja óta Eddy nagyon büszke volt magára, mert az édesanyja segítsége nélkül is fel tudott öltözni az iskolába.
Eddy szerette gondosan megválasztani a ruháit. Minden este lefekvés előtt kiválasztotta azokat a ruhákat, amelyeket másnap viselni akart. Az alsóneműt, a zoknit, a pulóvert és a nadrágot szépen elhelyezte egy padon a komódja mellett. Így Eddy reggel gyorsan fel tudott öltözni, és utána nyugodtan reggelizhetett, miközben egy könyvet olvasott. Ez volt a tökéletes rendszer egy olyan fiú számára, aki szeretett rendezett és szervezett lenni!
Egy hűvös decemberi reggelen Eddy jól átgondolt rendszere összeomlott. A fiú a szokásos sorrendben vette fel a ruháit: alsónemű, pulóver és nadrág. Amikor azonban eljött az ideje, hogy felvegye a zokniját, Eddy meglepődve tapasztalta, hogy csak egy zoknit talált a padon!
A fiú első gondolata az volt, hogy a hiányzó zoknit a földre ejtette. Benézett a pad alá, az ágy alá és a komód fiókjaiba. De nem találta a hiányzó zoknit.
Eddy elment az édesanyjához. Ő azt javasolta, hogy nézze meg a szennyeskosarat, amit meg is tett. A hiányzó zokninak még mindig nem volt nyoma. Eddy elégedetlenkedve rohant, hogy egy másik pár zoknit vegyen az iskolába.
Aznap este, amikor lefekvés előtt a ruháit válogatta, Eddy ügyelt arra, hogy két zoknit is a ruhájával együtt tegyen a padjára. Amikor azonban másnap reggel felöltözött, látta, hogy ismét hiányzik egy zokni! Látva, hogy a fia feldúlt, Eddy édesanyja segített neki megkeresni a hiányzó zoknit.Nem járt szerencsével. Mivel fogyott az idő, és indulnia kellett az iskolába, Eddynek sietnie kellett, hogy válasszon egy másik pár zoknit. Ez nagyon bosszantotta, mert a zokni színe nem úgy illett a nadrágjához, ahogyan szerette volna!
Ugyanez az eset megismétlődött másnap, majd másnap is. Eddy mindig ügyelt arra, hogy lefekvés előtt két zoknit tegyen a padra, de reggelre csak egy maradt. Eddy anyukája türelmetlen lett, és megszidta, mondván, hogy figyeljen jobban.Ha így megy tovább, hamarosan össze nem illő zokniban kell majd iskolába mennie! Ez a gondolat nagyon idegesítette a fiút. Olyan büszke volt az elegáns stílusára! Ki ragaszkodott ennyire ahhoz, hogy ellopja a zoknijait?
Először a húgára gyanakodott, de hamar rájött, hogy nem lehetett ő a tettes: még túl kicsi volt ahhoz, hogy egyedül kimásszon az ágyából. Kizárt, hogy az éjszaka közepén kelt volna fel, hogy elrejtse a ruháit. Eddy azt sem gondolta, hogy az anyja ilyen tréfát űzne vele. Reggelente mindig sietett. Tudta, hogy nem akarta arra pazarolni a drága idejét, hogy zoknikra vadászik szerte a házban!
Eddy ezért arra a következtetésre jutott, hogy csak egyetlen tettes lehetett: egy karácsonyi manó! A fiú több gyereket is hallott olyan manókról beszélni, akiket a szüleik segítségével fogtak be. A pletykák szerint ezek a titokzatos kis lények napközben mozdulatlanul maradtak, hogy megfigyeljék a gyerekek viselkedését.Néhány manó kihasználta az éjszakai időt, hogy mindenféle csínyt űzzön a házakban, ahová ellátogatott. Még ha Eddy nem is látott manót a házában, talán valamelyiküknek sikerült bejutnia, és úgy döntött, hogy megtréfálja őt azzal, hogy ellopja a zoknijait!
"Építek egy manócsapdát!" - határozta el Eddy, hogy megoldja a problémáját. Kiválasztott egy közepes méretű dobozt, és karácsonyi szimbólumokat rajzolt rá: egy gyönyörű, fényekkel és flitterekkel teli fát, mindenféle színű karácsonyi díszeket, mindenféle méretű és formájú ajándékokat és szép hópelyheket.A csapda aljára Eddy néhány cukorkát helyezett. Egy csokis süteményt is tett bele, arra az esetre, ha a Mikulás úgy döntene, hogy szenteste előtt meglátogatja. A dobozt az ágya lábához helyezte, és izgatottsága ellenére nagyon hamar sikerült elaludnia.
Vajon Eddy elkapja-e a zoknilopó manót? Megtudhatod a történet második részében!