A karácsonyi vörös csillag - Mikulásfalvi történetek - PNP

Öt manó egy nap éppen piknikezett a Mikulás faluja előtt, amikor a viharos északi szél felkapta őket!

Az első manó, Retki, egy tisztáson landolt a boreális erdő közepén. Annyira felrázta a szél, hogy azt sem tudta, merre menjen, hogy visszajusson a faluba. Tett néhány lépést az egyik irányba, aztán néhányat a másikba, de még mindig nem találta az utat. Alig várta, hogy hazaérjen, leült gondolkodni.

Eszébe jutott, hogy a Mikulás rénszarvasai a csillagokat követik, hogy hazataláljanak. "Ha az egyszerű rénszarvasok meg tudják csinálni, én miért ne tudnám?" - kérdezte magában. A manó felmászott az erdő legmagasabb fájának tetejére, és megvárta, amíg besötétedik. Nem telt el sok idő, és csillagok ezrei tűntek fel az égen. De honnan tudná, melyiket kövesse, hogy hazataláljon?

Amikor már kezdte magát legyőzöttnek érezni, Retki észrevett egy csillagot, amely pirosabb és fényesebb volt, mint a többi. A fényes csillag fel-alá kezdett táncolni, mintha azt mondaná: "Kövess engem!".

Gyorsan visszamászott a fáról, és teljes sebességgel rohant a különös fény felé.

Ismét elveszettnek érezte magát. Ezért felmászott egy másik fára, és megtalálta a kis piros fényt, amely fel-alá ugrált az égen. "Köszönöm, hogy hazavezetsz, ahogy a rénszarvasokat is vezeted" - gondolta.

Végül egy domb tetején megpillantotta a rénszarvasok istállójának körvonalait. Sikerült neki! Az otthon nem volt túl messze.

Felnézett az égre, hogy megköszönje a csillagnak... aztán hirtelen rájött, hogy a fényes fény, amely hazavezette őt, valójában a Mikulás szánjából jött, ahogy a rénszarvasok edzettek és húzták a szánkót az éjszakai égbolton.

Retki azon az éjszakán mélyen aludt, remélve, hogy a Mikulás szánja hazavezeti négy elveszett barátját is.

Itt az ideje, hogy most pihentesse a szemét. Akkor jó éjszakát, aludjatok jól.